Hagyomány kontra modern világ

Soha nem felejtem el az izgalmakat, amikor az unokámmal horgászni jártunk kölyök korában. Ma már nagy fiú, ritkán jár haza, a nagy városban ragadt, ahol elvégezte az egyetemet. Jogot tanult, most pedig egy ügyvédi irodában gyakorlatozik. Ügyes fiú, de ő is úgy nőtt ki a kezeim közül, mint az édesanyja. Olyanok ezek a gyerekek, mint a gomba. Kettőt pillantsz, észre sem veszed, és már felnőttek.

Kicsit szomorú érzés nyugdíjasként egyedül, vagy a korom béliekkel menni horgászni, valahogy mindig olyan nosztalgikus érzéseket szül bennem a tudat, hogy mennyire gyorsan telt el az idő. Habár, amennyire tudok, próbálok haladni vele. Fiatalabb persze nem leszek, de azért ezt, meg azt megtanultam, amivel a fiatalok foglalkoznak. Nemrég például rendeltem egy táskát a drága unokámnak. Ezt akarom most elmesélni, azért is kezdtem az unokámmal a sztorit.

Szóval, több hosszú egyetemi év után végre megvolt a sikeres ballagása, én pedig szerettem volna neki valami igazán értékes és tartós ajándékot adni ez alkalommal. De egy olyan érzés is mocorgott bennem, hogy valami olyasmi legyen, amihez egyszerre köthető a hagyomány és a modernség is. Higgyétek el, több mint fél évig gondolkodtam a dolgon, már a barátim is unták, hogy folyton erről beszélek. De valahogy csak nem érkezett az ihlet. Aztán, egyik nap, az egyikük arról beszélt, hogy az unokája Kínából rendelt magának ruhákat, és hogy ez mennyire értelmetlen. Persze hogy az, nekünk, öregeknek, de a fiataloknak ez már mindennapi dolog. És akkor kitaláltam, hogy mit fogok csinálni!

Eldöntöttem, hogy mindenképp rendelni fogok neki, az internetről, így megoldom az ajándék modern oldalát és akkor kereshetek valami hagyományos dolgot. Így meg már azonnal voltak ötleteim: zsebóra, aktatáska, márkás nyakkendő, esetleg viccesre veszem a dolgot és rendelek neki egy monoklit. Hát igen, ezek jól hangzanak, de jött a következő gond. A nyakkendő és az aktatáska kivételével, bármilyen ötletem is támadt, mind csak használt dolgokat lehetett vásárolni az interneten. Én már öreg vagyok, soha nem csináltam ilyesmit, szóval nem is akarok úgy neki fogni, hogy közben izgulnom kell, hogy jó lesz-e a dolog, amit rendeltem. Szóval, dönteném kellett, és végül is nem is volt olyan nehéz: a nyakkendőt kilőttem a dologból, hiszen azt tud venni magának is, ráadásul ki tudja, hogy mi a divat, meg mit szeret a fiú. Talányos kérdések ezek. Maradt az aktatáska.

Találtam egy internetes áruházat, ahol lehetett vásárolni új készítésű férfi irattáskákat és úgy tűnt, hogy elég megbízhatóak. Nagy volt a választék, rengeteg féle bőr táskával és kiegészítővel. Izgultam a rendelés miatt, úgyhogy áthívtam a szomszédból egy lányt, aki segített nekem, hogy minden rendbe legyen. Persze, a készpénzes fizetést választottam a futárnál, hiszen az a legbiztosabb, akkor már biztos, hogy nem csapnak be. Egy gyönyörű, tolltartós, barna színű bőr aktatáskát rendeltem a fiúnak, meg is érkezett a ballagás előtt három nappal.

Jó gyerek ez, hálás volt az ajándékért, de azért észrevettem, hogy húzza picit a szája szélét. Nem sértődtem meg, hanem próbáltam neki elmagyarázni, hogy mi volt a koncepcióm az ajándék kiválasztásakor, és elmondtam neki, hogy én rendeltem az internetről. Ekkor már, egyébként, oldottabb hangulatban voltunk, egy, két feles után, és bevallotta nekem, hogy tulajdonképpen nagyon értékeli az ajándékot, és tetszik is neki maga a táska, csakhogy több gondja is van vele. Először is, nincs rá kifejezetten szüksége, hiszen nem hordoz magával papírokat, másodszor pedig, most kapott a szüleitől egy új laptopot (az a nagyon drága, ezüstszínűt, a beleharapott almával) és hogy ahhoz szüksége van egy nagyon megbízható laptop táskára, ami szintén nagyon drága, és hát, annak picit jobban örült volna.

Hát, mit mondjon az ember ilyenkor? Láttam rajta, hogy hálás, de megértettem az aggályait is. De nem találtam meg a megoldást egészen reggelig. Merthogy, ahogy mondani szokás, érdemes aludni egyet, hátha jobb lesz. Én pedig arra a hirtelen gondolatra riadtam fel tehát másnap reggel, hogy eszembe öltött, hogy a szomszéd lány azt mondta a rendeléskor, amikor megnyomtam a gombot és megtörtént a rendelés, hogy miután megkaptam a táskát, még lesz harminc napom visszaküldeni, ha nem tetszik, amit kaptam. Na, mondom, ennél jobb dolog nem is történhetett velem. Felszedtem az ágyból a másnapos unokámat és elmondtam neki a helyzetet: visszaküldhetem a táskát, csak segítsen megcsinálni. Megmutattam neki az oldalt, ahonnan rendeltem (kicsit szégyelltem, hogy most meglátja az árát, hiszen ajándék esetében ezt nem szabad, de elvégre ő is megnézte rendesen a fogát az ajándék lónak), és végül segített kitölteni az elállási nyilatkozatot. Közben pedig, szívem és lelkem nyugodalmára, felfedeztük, hogy árulnak laptop táskákat is az oldalon. Szép, elegáns és bőr laptoptáskákat, akár egy irattartó táska, úgy néznek ki. Úgyhogy döntöttünk.

A futár néhány nap múlva ingyen visszavitte a táskát tőlem, a pénzt is visszakaptam, kicsit még felpótoltam és most már teljesen egyedül, megrendeltem a laptop táskát, amiben közösen megegyeztünk az unokámmal. Na, most éreztem magamat igazán jól és elégedetten. Igaz, hogy a hagyományos rész teljesen kiveszett az ajándékból, de legalább: teljesen egyedül rendeltem meg; tökéletesen az, amire az unokám vágyik; és tudom, hogy bármit meg tudok beszélni vele, pont, mint a régi, szép, pecázos időkben.