Pácban voltam, mint Louis de Funès…

Amióta csak horgászni járok a tóra, mindig motorral mentem. Najó, talán a motor egy kicsit túlzást, mert a valóságban egy vén Simsonról beszélünk. Legalább megvan az az előnye, hogy ha szétesik alattam, csak újra össze kell rakni, mint egy térbeli kirakós játékot. Egy átlagosan vasárnapon a teljesen szokványos napirendemmel haladtam, vagyis összerámoltam a holmimat, felültem a Simsonra és elgurultam a tóhoz.

Az évszakhoz képest enyhe idő volt, és az eső is az én szerencsémnek látszott kedvezni. Viszont a folyamatos szemerkélés miatt minden csúszott, ami csúszhatott. A motorral még csak-csak boldogultam, mert esőben is levezettem már vele több száz kilométert. De a vízparton már nem volt ennyire rózsás a helyzet. Az ernyő talpát, ami alatt ilyenkor ülni szoktam, persze könnyű volt a földbe szúrni. Ment a rúd, mint késben a vaj. A székkel már ennél több gond volt, mert vagy elcsúszott alattam, vagy elkezdett elsüllyedni a puhább talajon.

Nagy nehezen sikerült a székemet biztos lábakra állítani, de jött a következő kihívás. A többi holmimat is le kellett valahogy raknom. Ahogy pakolásztam a vízparton, a bukósisakom egyszer csak megindult a víz felé. Én pedig megindultam a sisak után, de a lendület kicsit túl nagynak bizonyult, a lábam kicsúszott alólam. és a bukósisak helyett csak egy nagy sárfoltom volt a nadrágom hátulján.

bukósisak kupon
bukósisak kupon

Nem mondom, tanakodtam egy darabig, hogy mi a fenét tehetnék, hogy hazajussak. Ha már egyszer ott voltam, az időt azért kihasználtam, ráadásul meglehetősen jó volt a kapás. Aztán végül úgy döntöttem, hogy megkísértem a szerencsét, és hazagurulok így. Ha mégis rendőrt látok ezen a rövid úton, hát majd elmagyarázom neki, hogy egy tó fenekéről nem igazán lehet sisakot halászni. Ami a történet végére pontot tett a szerencsés hazaérkezés után, hogy a postaládánkban egy kedvezményre jogosító bukósisak kupont találtam. Percekig álltam az esőben és hangosan nevettem, amíg a feleségem be nem zavart a házba, hogy vegyek száraz ruhát…